1. A lefejtés és a vágás szakaszában ez az állandó nyomású hónolás durva furatfallal, olajkő és lyukfal közötti kis érintkezési felülettel, nagy érintkezési nyomással kezdődik, és a furatfal kiálló része gyorsan lecsiszolódik. A fenőkő felületére ható nagy érintkezési nyomás és a fenőkő kötőanyag forgács általi koptatása miatt azonban a csiszolószemcsék és a kötőanyag közötti kötési szilárdság csökken, így egyes csiszolószemcsék maguktól hullanak le a csiszolóanyag hatására. vágási nyomást, és a fenőkő felülete szabaddá válik. Csiszoló részecskék, ez az olajkő önélezése.
2. A zúzás és vágás szakaszában a hónolás előrehaladtával a furat felülete egyre világosabb lesz, az olajkővel való érintkezési felület egyre nagyobb lesz, az egységnyi felületre jutó érintkezési nyomás csökken, a vágási hatékonyság csökken. . Ugyanakkor a levágott forgácsok kicsik és finomak, és ezek a forgácsok keveset kopnak a kötőanyagon. Ezért a csiszolószemcsék kevésbé hullanak le, és a csiszolást nem új csiszolószemcsék végzik, hanem a csiszolószemcsék hegye. Ezért nagy a terhelés a csiszolószemcsék hegyén, és a csiszolószemcsék könnyen eltörnek és összetörnek, így új vágóél keletkezik.
3. A blokkolás és a vágás szakaszában a fenőkő és a furat felülete közötti érintkezési felület a hónolás folytatásakor egyre nagyobb lesz, és a fenőkő és a furatfal között felhalmozódott finom forgácsokat nem könnyű eltávolítani, ami a fenőkő eltömődik és simává válik. Ezért az olajkő vágási képessége alacsony, ami egyenértékű a polírozással. Ha a hónolást folytatjuk, amikor a fenőkő komolyan eltömődik és a kohéziós dugulás fellép, a fenőkő teljesen elveszíti vágóképességét és komoly hőt termel, ami befolyásolja a furat pontosságát és felületi érdességét. Ezen a ponton a csiszolást a lehető leghamarabb be kell fejezni.
